Az A-NFAE projekt tapasztalatai szerint a nem formális felnőttképzés valósága nem mindig illeszkedik a formális oktatás és képzés struktúráihoz. A szektor értékes, tanulóközpontú tanulási lehetőségeket és támogatást biztosít. Ha e tanulás jobb megértése, elismerése vagy a formális oktatásba és képzésbe való továbblépés támogatása a cél, a kurzusokat közös tanulási nyelven kell megtervezni és dokumentálni, beleértve a szintet, a tanulási eredményeket, a tanulói munkaterhelést és az értékelést.

A meglévő keretrendszerek, eljárások, iránymutatások és ajánlások – köztük az Európai Képesítési Keretrendszer1, a Tanács 2012. december 20-i ajánlása a nem formális és informális tanulás validálásáról2, a Cedefop európai iránymutatásai a nem formális és informális tanulás validálásához3, az ECTS felhasználói útmutató4 és a Tanács mikrotanúsítványok európai megközelítéséről szóló ajánlása5 – fontos referenciapontokat biztosítanak a nem formális felnőttképzésben megszerzett tanulás átláthatóságának, elismerésének és validálásának növeléséhez.

E keretrendszerek és iránymutatások szerint elegendő és átlátható információ szükséges egy kurzusról ahhoz, hogy megalapozottan meg lehessen ítélni, miként kapcsolódik a korábbi nem formális tanulás a meghatározott követelményekhez.

Javasoljuk:

● Biztosítsanak iránymutatást és támogatást a nem formális felnőttképzési szolgáltatóknak az ECTS- és EQF-fogalmak megértéséhez és e közös nyelv használatához a kurzusok tervezésében, kialakításában, leírásában, lebonyolításában és értékelésében. Az iránymutatás térjen ki a tanulás szintjére, a tanulási eredményekre, a tanulói munkaterhelésre és a megfelelő értékelési módszerekre, hogy a tanulás átláthatóan dokumentálható legyen a tanulók, a munkaadók és a formális oktatási és képzési szolgáltatók számára. Adott esetben ez támogathatja az eseti képzési kínálatról a gondosan megtervezett, tanulóközpontú kurzustervezésre és egyértelműbb továbblépési utakra való áttérést.

A nem formális felnőttképzési kurzusok ECTS- és EQF-fogalmak alkalmazásával történő összehangolása speciális szakértelmet igényel. Egy útmutató önmagában nem elegendő; a tanulókkal közvetlenül dolgozó oktatók szakmai fejlődéséhez is célzott beruházásra van szükség.

Javasoljuk:

● Különítsék el a felnőttképzési finanszírozás egy részét kifejezetten a minőségbiztosítás, a kurzustervezés, a tanulási eredmények, a tanulói munkaterhelés, az értékelés, az ECTS- és EQF-fogalmak, valamint a validálási módszertanok terén nyújtott képzésre és szakmai fejlődésre.

●  Finanszírozzanak olyan projekteket, amelyek gyakorlati és felhasználóbarát eszközök és források közös létrehozására összpontosítanak, például kurzusleírók, tanulási eredmény-sablonok, munkaterhelés-becslő eszközök, értékelési források és tanúsítványsablonok kidolgozására, felnőttoktatók és más szakemberek bevonásával.

A formális oktatási és képzési szolgáltatók jól ismerik azokat az információkat, amelyek egy kurzusról szükségesek a megszerzett tanulás megalapozott megítéléséhez. A nem formális felnőttképzési szolgáltatók jelentős tapasztalattal rendelkeznek olyan tanulók bevonásában, akik akadályokkal szembesülhetnek az oktatásban és képzésben való részvétel során. E szakértelem megosztása valamennyi szolgáltató számára értékes, miközben a tanulók számára egyértelműbb továbblépési utak nyílhatnak a nem formális és a formális oktatás között.

Javasoljuk:

●  Hozzanak létre formális partnerségi megállapodásokat a szakképzési szolgáltatók, egyetemek, főiskolák és nem formális felnőttképzési szolgáltatók között, hogy a tanulók számára világos és támogató továbblépési utakat teremtsenek.

●  Dolgozzanak ki befogadóbb, a korábbi tanulás elismerésére (Recognition of Prior Learning, RPL) vonatkozó szakpolitikákat, amelyek megfelelően értékelik és elismerik az ECTS- és EQF-terminológiát használó kurzusleírásokkal és tanúsítványokkal dokumentált tanulást, miközben egyértelművé teszik, hogy az ilyen összehangolás önmagában nem jelenti formálisan validált ECTS-kreditek odaítélését.